1945-1960

(E korszak történetét is folyamatosan bővítjük!)

1944. októberében áthaladt a front Magyarbánhegyesen, de a háború vége még messze volt. 1944/45 fordulója ínséges volt a falu lakói számára. 1944 őszén a betakarítást nemcsak a munkaerőhiány, hanem az időjárás is késleltette. Megoldhatatlan problémának bizonyult a lakosság tüzelővel való ellátása. Emiatt kérte a falu a környező községekkel együtt az utak menti fák kitermelését, a község részére történő felhasználásához való hozzájárulást.
Tehát a temelés, a lakosság ellátásának megszervezése vált a legsürgetőbb kérdéssé.
1945 előtt a következőképpen alakult a községünk gazdasági-társadalmi képe. a 6317 holdnyi magyarbánhegyesi határban nem volt 1000 hold feletti birtok. Telbisz Ottomárnénak 758, Hász Antalnak 445, Epstein Rezsőnének (Mandel Rozália) 331, Vertán Lukácsnénak 270, Farkas Ferencnek 144 és Farkas Jánosnénak 128 hold volt a birtokukban. Ők voltak a falu legnagyobb birtokosai.
A magyarbánhegyesi határ 940 birtokos kezében volt. Ebből 754 tulajdonosnak 5 holdon aluli birtoka volt, sőt közülük is fel számban 1 holdnyi földön "gazdálkodtak". 1200 felett volt a szegényparasztok száma, ami lakosság kb. egyharmadát tette ki, ha az összlakosság 3864 fő volt 1941-ben.

1944. decemberében, Debrecen városában összeült az Ideiglenes Nemzetgyűlés és megalakult az Ideglenes Nemzeti Kormány. Magyarbánhegyesen is megindult a politikai élet. Megalakultak a hazai pártok helyi szervezetei:

Nemzeti Parasztpárt, elnöke: Erdélyi Péter
Független Kisgazda, Földmunkás és Polgári Párt, elnöke: Zágráb József
Magyar Kommunista Párt, elnöke: Punyi István
Szociáldemokrata Párt, elnöke: Keller Gyula

A pártok taglétszáma 1945 szeptemberében a következőképpen alakult: MKP 122 tag, FKGP 115 tag, SZDP 46 tag és NPP 35 tag.
Első években legerősebb a Kisgazdapárt. Nagy az ellentét a pártok között. A Parasztpárt tagjai főleg agrárploletárok, napszámosok, a Kommunista Pártba főleg iparosok léptek be. A Kisgazdapárt a kis- és nagyparasztok soraiból került ki. A legvegyesebb összetételű a Szociáldemokrata Párt volt.
1945. november 4-ei országos választáson a községünkben leadott 2038 érvényes szavazatból a Független Kisgazda, Földmunkás és Polgári Párt 1057-et, a Magyar Kommunista Párt 491-et, a Szociáldemokrata Párt 320-at, a Nemzeti Parasztpárt 110-et és a Polgári Demokrata Párt 60 szavazatot kapott. Pedig a  Polgári Demokrata Pártnak nem volt helyi szervezete a faluban.

1945. február 18-án alakult meg a Nemzeti Bizottság. Elnöke Tassy Lajos lett, aki a helyi MKP jegyzője volt. Ekkor Márton Benedek látta el jegyzői tisztséget (egykori főjegyző) és Laduver Kálmán volt a község bírája.
Nemzeti Bizottság 1945. március 25 -ei nagygyűlésén kihirdették az Ideiglenes Nemzeti Kormány földosztásról szóló rendeletét és megválasztották a 20 tagú földosztó bizottságot.
Elnökségének  tagjai: Bartha Béla, Csincsik András (elnök), Csonka József, Godó Kálmán és Zay Antal.
A földosztás zavarkeltés nélkül folyt le. A földterületek kiosztása a családtagok számához igazodott, mégpedig családtagonként két hold került a szegényparaszti családok birtokába. Azok részére, akik az osztás alkalmával nagyobb földterülethez jutottak, a község határának távolabbi részén mérték ki a földet.
A földosztásnál nehezebb volt a föld megművelése, mert kevés volt az igavonó állat. A megmaradt kevés számú állatot egymáson segítve fogták az eke vagy a kocsi elé, s így megindult a termelőmunka.
Több termelőszövetkezet is alakult községünkben. A Dózsa Tsz 1949-ben, a Béke Tsz 1951 őszén és Viharsarok Tsz 1952 őszén alakult meg. 1959-ben a Béke és a Viharsarok egyesült Béke Tsz néven. 1960-ban alakult meg a Hunyadi Tsz. Így 1960-ra 3 termelőszövetkezet is működött a faluban.
1960-ban Magyarbánhegyest hivatalosan termelőszövetkezeti községgé nyilvánították.
1952-ben alakult meg az ipari ktsz, amelyben asztalos, bádogos, cipész, fodrász, géplakatos és szabó részleg működött. A községben 1954-ben 24 önálló kisiparos működött.

A 3 éves terv keretében tovább fejlődött a falu. 1948-ra bekötő út létesült Magyarbánhegyes és az Újfalu között. 14 km villanyhálózat épült ki, amit 1949. november 7-én adtak át a községnek. Ebben az időszakban új ártézi kutak létesültek és felépült az újfalusi óvoda.
Új középület nem épült, mert a községi tanács az elhurcolt zsidó családok házait alakíttatta át.

1944-ben sajnos községünkben is szétverték a mozit, 2 év múlva már alkalmanként tudott üzemelni. Az államosítás után indulhatott meg újra a filmvetítés, ekkor már hivatalosan is Udvarnoki Istvánt kérték fel az üzemeltetésre, aki 1949-től 1985-ig gépészként dolgozott. Először csak szovjet filmeket vetítettek, 1956 után már nyugati filmeket is.

Az 1956-os forradalom különösebb rendbontás nélkül zajlott le. A falunkban csak október 26-án éreztette hatását. (Erről bővebben a "Kiemelt témák" menüpontban!)
1956 után Szabó Dénest kérték fel a helyi kultúrház vezetésére. A kultúrház helyén ma ABC található. Sikerült összehoznia egy jó színjátszkört, amellyel kb. 30 színdarabot rendezett.

1958. januárjában községünknek két iskolája van 12 tanteremmel. 23 pedagógus tanít 18 tanulócsoportot, azaz 599 tanulót. 3 óvodában 5 óvónő készít fel a gyerekeket az iskolai évekre. A népesség 1960-ban 3828 fő volt, ami 1949-hez visszonyítva csökkenést mutat, hisz akkor falunk lélekszáma 4059 fő.