1920-1945

1920. június 4-én Magyarország küldöttei aláírták a trianoni békeszerződést, amely nagy csapás volt hazánkra nézve.
Magyarbánhegyest is érintette a békeszerződés káros hatása, hisz községünk gazdasági kapcsolatban állt Araddal és környékével. Nem is beszélve a rokoni szálakról, mert sok családnak a rokonsága a határ román oldalán maradt.

Menekültek is érkezetek szép számmal falunkba, akiknek nagy része a vasútállomáson lakott vagonlakásokban. Tovább nehezítette községünk helyzetét, hogy az élelmiszer ellátás akadozott, pénzromlás sújtotta az országot.
Az éhínség leginkább a hadirokkantak, hadiözvegyek és hadiárvák családjainak jelentett megoldhatatlan problémát, a menekültekről nem is beszélve. A falu nagybirtokosai önként ajánlottak fel számukra élelmiszert.
A 1920-ban megkezdték a Széchenyi és Damjanich utca folytatásaként kimérni a házhelyeket.
A Széchenyi utca kimért házhelyei Reichmann Zsigmond, zsidó kereskedő és kocsmáros tulajdonát képezte. A Damjanich utca további kimérendő házhelyei Dénes József kisbirtokos tulajdonában volt.

Ebben a nehéz időszakban (1921 végén) a községi tisztviselőink voltak:
Zachariás Béla, közigazgatási főjegyző
Unger Pál, közigazgatási segédjegyző (a főjegyző helyettese)
Matúz János, írnok
Telek József, iktató
Kovács Kálmán, adóügyi jegyző
Garay Lőrinc, adóügyi segédjegyző
Rájuk hárult az a feladat, hogy az 1921-ben a kormány által kiadott házhelyjuttatási utasítást végrehajtsák. A fennálló helyzet ismeretében, mindez nem volt könnyű. Hisz volt olyan szoba (szobák) egy-egy házban, amelyben 2 házaspár lakott 12 gyerekkel. A helyzet nagyon feszült volt.

A kormány utasításainak megfelelően, igaz csak sok huzavona után kijelöltek 184 házhelyet Löbl féle birtokból. Ezek házhelyek azonban távol estek a falu központjától. A kiosztott közhelytömb a Zoltánszállás nevet kapta. A nép azonban az Újtelep nevet is használta. A mai napig pedig úgy nevezzük ezt a falurészt, hogy "Újfalu".
Annak ellenére, hogy Zoltánszállás távol volt Magyarbánhegyes központjától, közigazgatásilag azonban hozzá tartozott, a részét képezte.

1920-tól 1922-ig között volt Magyarbánhegyes orvosa Dr. Csernyei Gyula. 1922-ben lemondott posztjáról, és utódjául Dr. Fülöp Sándort választotta a falu vezetősége több pályázó közül. 1921-ben nyitott gyógyszertárat Borostyán Lajos, aki később a zsidó hitközség elnöke lett.
1922-től Márton Benedek lett a község gazdasági jegyzője, aki székely származású volt. A szerbek által megszállt terültekről (Hódegyháza, Újszeged, majd Kiszombor) jött át Battonyára, onnan Magyarbánhegyesre. Testvére Márton Ferenc, plébános Székelyföldön.
1923-ban nyugdíjba vonult Zachariás Béla főjegyző, aki 1898-tól állt községünk szolgálatában. Utódja, a következő jegyzőválasztásig nemeskéri Kiss Andor lett, mint helyettes főjegyző. Ő Nagylakról menekült Magyarbánhegyesre.
Szintén ekkor vonult nyugdíjba Kovács Kálmán adóügyi jegyző is, utódja Remenyik István lett.
1924-ben Márton Benedeket választották meg főjegyzőnek. Kiss Andor Deszkre távozott.

Ebben az időszakban jelentősebb építkezések történtek a faluban. 1921-ben a Kossuth iskola épületében megszűnt az óvoda. Tanteremmé alakították át.
1924-ben cementjárdákkal látták el a Kossuth utcát a vasútállomásig, a Boldogasszony utcát a Kossuth utcai kereszteződéstől az Árpád utcai óvodáig. A felszedett téglákból a Damjanich utcán alakították ki járdát.
1925-ben alakult meg 70 taggal a magyarbánhegyesi Ipartestület, amely érdekvédelmi szervezet volt. A testület elnöke Szabó József cipészmester, alelnöke Ágoston Mihály ácsmester, jegyzője Garay György lakatosmester volt. E testületnek dalárdája is volt, amelynek elnöke szintén Szabó József volt. Rendszeresen szervezetek bálokat, amely egy kulturálisabb szórakozási lehetőséget biztosított.
1926 nyarán a csendőrség elköltözött az Árpád utcáról (óvodával szemben). Az új csendőrségi épület a Kossuth utcán létesült (mai Tájházzal szemben).
1926-ban állami támogatással felépült a zoltánszállási iskola a mai József Attila utca és Honvéd utca kereszteződésénél.
1927. szeptember 3-án ünnepélyes keretek között átadták a Kultúrház épületét (ma: a park melletti ABC), amelyet a Hangya Szövetkezet építtetett. Itt működött a Kaszinó és a Közművelődési Olvasókör is.
Szintén 1927-ben került sor új házhelyek kiadására a vasúti töltéssel párhuzamosan. Ennek az utcának a népies neve "Hosszú sor". Hivatalos neve Horthy Miklós utca (mai neve Dózsa utca) lett.

Külön szót érdemel a Szent Imre évre (1931) való készülődés. 1930-ban község vezetősége úgy határozott, hogy a volt Erzsébet liget helyére Szent Imre parkot tervez, közepén egy Szent Imre szoborral (A mai játszótér helyén.). Az új liget hivatalos átadása 1931 májusában történt, a park bejáratánál egy 100x60 cm-es festett zománc emléktáblát helyeztek el.
1930-ban terveztek egy hősi emlékművet a falu I. világháborúban elesettjei tiszteletére, ebből az emlékműből, csak egy emléktábla valósult meg. Ez a napjainkban is látható a templomban.

A községnek 1921-ben sikerült egy harangot vásárolni. A harangon a következő felirat állt: "Elődeimből ágyú lett, én a békét és a patrónánk tiszteletét hirdetem."
Ezt a harangot 1926-ban leszerelték, mert 3 új harangot vásárolt a község lakossága. A régi harangot 1927-ben Nagybánhegyesnek adományozták.
1930-ban készült el a templom belseje. A festői munkát Kasztner József végezte.

A két világháború között a falunk közösségi és kulturális élete a fénykorát élte. Ezt részben tulajdoníthatjuk a kor oktatás- és kultúrpolitikájának is.
Különböző egyesületek és testületek alakultak főként kulturális és vallásos célkitűzésekkel. Név szerint: 1925 - Kaszinó, 1929 - Szívgárda, 1935 - Katolikus Legényegylet, 1935 - Mária kongregáció. (Mária kongregációról bővebben a "Kiemelt témák" menüpontban.)
Már 1920-ban Férfi Dalárda alakult. A község kántorai, akik tanítók is voltak egyben, (Komándy János, Gáspár Frigyes, Tarján László) énekkarokat szervezetek. Tarján László énekkara 1938-ban 40 tagból állt.

Az előbb felsorolt egyesülések, szervezetek mind részt vettek a falu kulturális életében. Programokkal, előadásokkal színesítették a falu életét. A községháza melletti épületben (ma Ruházati bolt) léptek fel. Sőt, az Ipartestület is megalakította a maga dalárdáját. Az előadásokra legtöbbször akkor került sor, amikor a mozi nem üzemelt.
Az első mozit 1927-ben üzemeltette Dr. Offra, békéscsabai vállalkozó. 1930-as években tőle valószínűleg a mezőkovácsházi Gajda János vette át, aki szabómester volt. Fejlesztése révén már hangos filmeket is vetítettek a moziban. Udvarnoki István volt a gépek karbantartója, később ő helyettesítette Gajda Jánost 1944-ig.

A világháború után, ha csekély mértékben is, de megváltoztak a termelési viszonyok. Főbb termény a búza és a kukorica volt továbbra is. A dohány ekkor kezdett háttérbe szorulni, helyét a cukorrépa és a cirok termesztése vette át.
Az aratási és cséplési munkák annyiban változtak, hogy már aratógépeket is használtak ezekben az időkben.

Cirokfejelés

A gazdasági világválság 1931-re érte el hazánkat. Magyarbánhegyesen abban mutatkozott meg, hogy a termény ára alacsony lett.
A válság a szegényparaszti réteget sújtotta, és azokat akik előzőleg kölcsönt vettek fel a bankoktól. Bolettarendszer bevezetésével még rosszabbra fordult a helyzetük.
A földbirtokosoknak, a parasztgazdáknak gazdaságában csak kevés munkaalkalom volt. Igyekeztek keveset és olcsón dolgoztatni.

A falu vezetősége társadalmi munkában próbálta foglalkoztatni a munka nélkül maradtakat. 1931-ben sor került a Boldogasszony utca folytatásának rendbehozatalára, amely a falu központját kötötte össze Zoltánszállással. A falu főterén, a Kossuth téren új díszfákat ültettek. A kivett fákat tüzelőnek adták a rászoruló szegény családoknak.
A szegény gyerekek sorsát próbálta enyhíteni az 1931-ben alakult Nőegylet. Elnöke Ferenczy Irén lett, Dr. Fülöp Sándor felesége. (A nőegyletről bővebben a Kiemelt témák menüpontnál!)

1929-ben Márton Benedek nyugdíjba vonult. Utódja Remenyik István lett helyettes főjegyzőként 1930-ig. 1930-as jegyzőválasztáson Herman Gyula került a falu főjegyzői székébe. A segédjegyzője (egyszerűen csak jegyző) Remenyik István lett. Ebben az évben a népszámlálási adatok azt mutatják, hogy Magyarbánhegyesnek 3979 lakosa volt.

1932-ben tüdőbaj vitte el a falu orvosát, Dr. Fülöp Sándort. Pályázat útján Dr. Nyári András nevezték ki utódjául. Ő Szegedről érkezett. 1920-as évektől már Dr. Spaller Lajos is községünkben tevékenykedett. Hisz a falu lakói egészségügyi ellátását egy orvos nem tudta biztosítani.

1935-ben megváltoztatták az utca neveket Zoltánszálláson. Az új utcanevek a következőképpen alakultak:
Vásárhelyi Sándor utca helyett Aradi utca (ma is ezt a nevet viseli)
Gizella utca helyett gróf Apponyi Albert utca (ma József Attila utca)
János utca helyett Honvéd utca (ma is ezt a nevet viseli)
Návay Lajos utca helyett Hősi utca (ma is ezt a nevet viseli)
Nógrádi utca helyett Petőfi utca (ma ezt a nevet viseli)
Aradi utcától kereszteződésétől a Petőfi utca kereszteződéséig tartó útszakaszt Kinizsi Pál utcának "keresztelték" el. (Ma ez az utca a Jókai utca része.)

1940-ben Remenyik István lett a falu főjegyzője, aki falu igazgatása terén nagy tapasztalattal rendelkezett, hisz már 1923-tól vett részt a község irányításában.
1940-ben katonákat kellett elszállásolnia a falunak, mert Magyarbánhegyes veszélyeztetett övezetbe került. Az élet látszólag ment tovább. 1941-től sorozatosan vitték férfi lakosságot katonának.
A Magyarbánhegyesen állomásozó katonák megfigyelő állomásokat létesítettek a Vertán birtokon és a Farkas tanyán. Megfigyelőnek használták a templomtornyot is.
1944 májusában a Mandel család birtokára összegyűjtötték a falu és Csanád megye zsidó lakosságát. A Vertán-megállóhelyen tették őket vonatra. Innen indultak a haláltáborba.
1944 szeptemberében az egyik harangot be kellett szolgáltatni hadi célokra.
A front közeledtével a polgári lakosságot éjjelente kivitték lövészárkot ásni, a Mezőkovácsházát Medgyesegyházával összekötő út mellé. Az út melletti határrészen le kellett kaszálniuk a növényzetet is.

A szovjet csapatok a szemtanúk beszámolója alapján szeptember végén érkeztek Kunágota alá. Ekkor megállt a front. Egyes feltételezések szerint utánpótlásra vártak.
A magyar katonák tüzérsége a falunk északnyugati részén volt, a házsorok mögött. A támadást megelőző héten többször történt "párbeszéd" a szovjet és a magyar tüzérek között.

A támadás előtti éjjelen (1944. 10. 05.) heves tüzérségi bombázás kezdődött, amelyből jutott a falunak is. Több tanyát is találat ért, ahol megfigyelőállást sejtettek az oroszok. Találat érte a templomtornyot is. Ezen a napon hagyták el az utolsó magyar katonák a falut, a tanyákon kisebb egységek azonban maradtak.
A front 1944. 10. 06-án ment keresztül a falun. A tanyákon maradt magyar katonák reménytelen, kisebb utóvédharcokba bocsátkoztak. A szovjetek elsöpörték őket.
A Magyarbánhegyes határában elesett katonákat 1945 januárjában temették el a temetőben, ahol ma hősi emlékmű áll.