1898-1920

1898 második felében Zachariás Bélát választották jegyzőnek, aki addig Pataki Aurél segédjegyzője volt.
Reménykedtek benne, hogy talán megoldást talál a község politikai és társadalmi sebeire. Megpróbálta helyre állítani a falu békéjét, de neki sem sikerült teljesen, bár a politikai viszonyok javultak. Munkájában sokan segítették.

1898 végére már telefonnal rendelkezett a község. Megalapították a népkönyvtárat, és Erzsébet királyné halála után kialakították a templommal szemben az Erzsébet ligetet (mai játszótér), a közepén lévő Erzsébet szoborral. A szobrot 1919-ben lerombolták. Ekkor kaphatta a XIX. század utolsó vagy a XX. század első évtizedében épült iskola az Erzsébet nevet.

Erzsébet iskola

1900-ban megnyitotta a község az óvodát, a Kis Vendel féle bérházban, és Kopp Katalint választották óvónőnek. 1901-ben a lakosok száma elérte a 2640 főt.
1902-ben a község ünnepséggel emlékezett meg Kossuth Lajos születésének 100. évfordulójáról. Ekkorra festette meg Kossuth arcképét Bajor József gyógyszerész. Az idők folyamán azonban a festménynek nyoma veszett, s csak 2010-ben kerül elő.

1903-ban ülte meg a község a népszerű Ács János tanító jubileumát. Ugyanekkor halt meg a falu igen rokonszenves, fiatal tanítója: Varga Endre.
A község elérte, hogy a körállatorvost a községbe helyezzék, és 1903-ban Molnár Aladárt választották meg ebbe a tisztségbe.

1902-ben sikerült a községhez csatolni Telbisz Ottmár, Vertán Lukács, Hári Ágoston és Mandel Mihályné által birtokolt pusztarészleteket. A község mintegy 2700 kataszter hold új adózó területhez jutott. Az előbb említett birtokosok megnyerése nagy erkölcsi tőkét jelentett a községre nézve, valamennyien hű tagjai lettek új községüknek.
Sajnos, a emberszerető Vertán Lukács 1909-ben meghalt, Hári Ágoston elköltözött, de a fiatal Telbisz Ottmár 1918-ban bekövetkezett korai haláláig egyik erős oszlopa lett a közügyeknek.

1904-ben a Hári féle pusztán ideiglenes iskolát alakítottak ki. Wallberthy Mária postamesternő halála után, húgát Wallberthy Paulát nevezték ki postamesternek. Negyedszázados jubileumán 1929-ben, az egész község köszöntötte. Szintén 1904-ben sikerült elérnie Farkas Ferencnek és Vágó Pál tanítónak, hogy fogyasztási szövetkezet (Hangya Szövetkezet) alakuljon a községben, mint a Központi Keresztény Fogyasztási Szövetkezet tagja. Ebben az évben lett teljes egészében állami az iskola.

1905-ös és 1906-os esztendők nagyon terméketlenek voltak. A község nagy mennyiségű korpát, kukoricát és burgonyát rendelt. Ínségkölcsönre is rászorult. Szalai János igyekezett enyhíteni a falu nyomorát. A központban sikerült artézi kutat fúratni.
1906-ban megvette a község Matus Mihályné Árpád utcai házát óvodának. Vágó Pál tanító halála (1917) után, lakását alakították át a második óvodának. A Hári féle pusztán új tantermet alakítottak ki (az ideiglenes épület helyett) tanítói lakással. Ebben az évben emelte plébánia rangra a lelkészséget. Szekrényi Lajos felhagyott a papi hivatással, utódja a szelíd lelkű Vagács Ödön lett.

Szekrényi Lajos, híres műfordító, falunk 2. plébánosa

1908-ban felépült a Ferenczy Antal gőzmalma a mai Kossuth utca és a Damjanich utca kereszteződésénél. Ugyanebben az évben Közművelődési Kör és Kaszinó is létesült. A Kaszinó a háború idején feltehetően megszűnt, de 1927-ben újra megalakult.
1909-ben ünnepelte Magyarbánhegyes az 50. születésnapját. Ebből az alkalomból leplezték le Kossuth Lajos mellszobrát, a mai Művelődési Ház sarkán. Sajnos, a szobrot 1919-ben lerombolták.
1910-ben elkészült a  macskaköves út a csanádapácai kereszteződéstől a mezőkovácsházi kereszteződésig (vagyis a mai Kossuth utca). Ehhez Hász Antal birtokos anyagilag hozzájárult, hogy a birtokán termesztett gabonát könnyen a vasútállomás tudják szállítani. Ez az útszakasz előtte makadám út volt, a falualapítás idejében pedig egyszerű földes országút.
1911-ben megválasztották segédjegyzőnek a tehetséges ifj. Vágó Pált, de 1914-ben betegségben meghalt. 1912-ben Kamondy Jánost tanítót választották meg kántornak, aki 1916 decemberétől gyűjtést szervezett új templomi orgonára. Fáradozásának köszönhetően 1918 novemberében kapott új orgonát a község temploma.
1912-ben alakult meg a Lengyel féle cementgyár.

1914-ben a falu lakossága 3350 fő. Ekkor halt meg a falu orvosa Dr. Balog Benő. A világháború kitörése miatt országszerte orvos hiány volt, csak 1916-ban tudták alkalmazni Rell Boldizsár gyakorló orvost.
A háború miatt elrendelték a kötelező polgári és éjjeli őrség felállítását. A vonatok egymásután vitték a frontra a falu harcra fogható lakosait. Az állomáson drámai jelenetek játszódtak le. Búcsúzó férjek, családapák. Síró feleségek és gyerekek.
1915-ben egyre több sebesült érkezik haza. Görzből olasz internáltakat helyeznek el a faluban. Később orosz hadifoglyok is érkeztek.
A munka akadozott. Nem volt, aki elvégezte volna az aratást. A község 4 aratógépet vásárolt.
1917 tavaszán meghalt Vagács Ödön plébános hosszú betegség után. Utódja Kovács Géza.
1917. december 20-án, éppen karácsony előtt, a Katonai Bizottság hadi célokra elviteti a templom harangjait. Ettől kezdve egy vassín és egy kalapács hívta a híveket a templomba.

A háború következtében egyre nőtt a lakosság nyomorúsága. Napról napra növekedett a hadiözvegyek és hadiárvák száma. Fogyott az élelmiszer. A hadisegélyek kiosztásakor lázadásszerű jelenetek játszódtak le. A pénz értéke rohamosan romlott, emiatt a hadisegélyezés megoldhatatlan feladatnak látszott a község elöljárói számára.
Az elöljáróság alkalmazottja Bazsay Béla, nyugalmazott pénzügyi számvizsgáló fáradságot nem ismerve kezelte a hadisegélyezést.
1918-ban a frontról sebesülten hazatérő fiatal Bartha Józsefet bízták meg az élelmiszer kiosztásával.

1918. november 1-én három zsidó boltot egészben vagy részben kifosztott a csőcselék, amelyhez néhány fiatal katona társult. Másnap, november 2-án Keller Gyula állomásfőnök szervezőmunkájának köszönhetően megalakult a Népőrség, és november 10-én létrejött a Katona tanács Farkas József hadnagy vezetésével. Így a rend helyre állt.
Szintén november 10-én megalakult a Nemzeti Tanács, Farkas Ferenc vezetésével. Neki sikerült elhárítani a községet folyton fenyegető problémákat. Gödöllőre helyezték át a falu jeles tanítóját, Eberlein Antalt. Még októberben elhunyt a község egy kiváló birtokosa Telbisz Ottmár.
ősszel állandó puskaropogás és kézigránát dörrenések mellett, tódult haza a frontról érkező felbomlott hadsereg. Néhány boltot feltörtek, egy-két ablakot belőttek. Nagyobb rendbontás és emberáldozat szerencsére nem volt.
A szerb és román frontról német katonák érkeztek községünkbe, akiket a lakók éjjelre elszállásoltak. Viselkedésük csendes, komoly. Már tudták, hogy II. Vilmos császáruk lemondott a trónjáról. 1918. november 15-16-án további német katonák vonultak át a falun. 1919-re a község közbiztonsága tűrhető lett.

1919. március 26-án megalakult a község munkástanácsa. Elnöke Kálnoky Domokos igazgató-tanító. Tagjai: Buholcz György, Csabai Mihály, Godó Bertalan, Keller Gyula, Kovács László, Kovács Mátyás, Mari János, Páger Pál, Víg Zoltán és Virág Balázs.
1919. április 7-én megalakult a direktórium, elnöke Kálnoky Domokos igazgató-tanító. Vezetése alatt az új "rend" a községnek nem tett jelentékeny kárt. Sőt, a dolgok szelíd lefolyását segítette elő. Kálnoky eljárása a törvényes rend helyreállításával igazolva lett. A direktórium további tagjai: Andó Mihály, Mari János, Szörfi István és Virág György.
Kegyetlenkedésekre, embertelen kínzásokra nem került sor a faluban. A munkás direktórium hűvösen és bizalmatlanul fogadta a tanácskormány rendeleteit. A rendeleteket csak olyan mértékben hajtották végre, amennyiben a község érdekeit szolgálta. Sem a jegyzőt, sem a bírót nem űzték el a községházáról.
A vörös hadseregbe való belépés a községünkből a lehető legkevesebb volt.

A tanácskormány két vagon búzát kért az éhező pesti elvtársaknak, de ezt a helyi tanács megtagadta. A románok bevonulása előtt azt is elrendelte a tanácskormány, hogy a távírókat és telefonokat tegyék tönkre, illetve a vasúti síneket rongálják meg. A direktóriumnak esze ágában sem volt ezeket a rendeleteket végrehajtani.

1919. április 27-én (vasárnap) késő délután román lovas járőr járt a faluban. Visszaúton azonban eltévedt. A románok azt hitték, hogy a magyarbánhegyesiek megölték. Erre a román parancsnokság Orosházára rendelte másnap Zachariás Béla főjegyzőt, Tóth M. István bírót és Kovács Géza plébánost. Orosházán tartották őket, egészen addig, amíg elő nem állítják a járőr gyilkosait, különben ágyúkkal lövetik szét a falut. Szerencsére a részeg román járőr hamarosan előkerült. Így ez az ügy sikeresen megoldódott.
1919 májusában 5 tagú román tábori csendőrség rendezkedik be az Árpád utcai csendőrlaktanyába. A későbbiekben a krajovai román huszárezred szállta meg a falut. A megszállás alatt Tóth M. István bíró kitűnően megállta a helyét.

A román hadosztályparancsnok Skerisorcan tábornok a plébánián lakott, a tisztjei pedig különféle úriházaknál. A tábornok a lakossággal kifogástalanul bánt, azonban többször kellett különböző szolgáltatásokat teljesíteni a falu lakóinak. Sok férfit vittek munkára, olykor fogatokkal együtt.
A tábornok és csapatainak kivonulása után, erdélyi, magyarul jól beszélő román tisztek erőszakos zsarolásokat követtek el és lovakat vittek el. E vétségek azonban a megszálló csapatok tudtán kívül történtek.

A román csendőrparancsnok Duhanje Illés is kifogástalanul viselkedett, a rendet fenntartotta. A lósorozásokat is felügyelte, ezáltal sok gazdát megmentett.
1920. március 27-én kivonult a román csendőrség is. Kivonulásuk után ugyanúgy, mint a tábornok csapatának, köszönetet szavazott nekik is a község.