Közélet egykori szereplői

Bartha János
birtokos

1882-ben született Magyarbánhegyesen. Iskoláinak elvégzése óta állandóan gazdálkodással foglalkozott, de ezenkívül élénken részt vett a község társadalmi és közgazdasági életében is. A román megszállás alatt súlyosan inzultálták, mert nem engedelmeskedett a megszálló csapatok parancsnokának. Az I. világháború alatt negyvenkét hónapot töltött az  orosz és az olasz fronton. Kitüntetései: kis ezüst és bronz vitézségi érem, koronás érdemkereszt és Károly csapatkereszt.
Tagja volt a vármegye törvényhatósági bizottságának és a község képviselőtestületének. Az olvasókör háznagya, régebben a népbank pénztárosa volt, később igazgatósági tagja lett, majd pedig az elnöke. Ezen kívül az iskolagondnokságának és a testnevelési bizottságnak hivatalból kinevezett tagja volt.

 


 

Borostyán Lajos
gyógyszerész

1892-ben született Nagyszénáson, középiskoláit Szentesen, egyetemi tanulmányait Budapesten végezte el. Azután Orosházán és Budapesten müködött, mint gyógyszerészsegéd, majd egyéves önkéntesi szolgálatot teljesített, melynek közben kitört az I. világháború. Előbb az orosz fronton közlekedő kórházvonatokon, majd a boldogasszonyi fogolytábor gyógyszertárában teljesített egészségügyi szolgálatot. Leszerelése után Orosházán működött 1921-ig.
Még ugyabebben az évben megvette a magyarbánhegyesi gyógyszertárat és ezt vezette 1944-ig. Az Országos Gyógyszerész Egyesület szegedi külterületének választmányi tagja, a kaszinó választmányi tagja és a zsidó hitközség elnöke volt egyszemélyben.
1944 nyarán Auswitzba hurcolták, ott halt meg feleségével együtt.

 


 

Farkas Ferenc
községi bíró

1862-ben született Magyarbánhegyesen. Helyben végezte el iskoláit és több évtizedig volt a község szolgálatában. Ezenkívül gazdálkodással is foglakozott. A kommunisták túsznak akarták elhurcolni és fel akarták akasztani, amit csak a román csapatok váratlan bevonulása akadályozta meg őket. Tagja volt a vármegye törvényhatósági bizottságának, a Hangya Szövetkezet fiókjának és a az iskolagondnokságnak. Ő volt OKH fiókjának elnöke is.


 

Ferenczy Antal
malomtulajdonos

1869-ben született Feketegyarmaton. Iskoláit Világoson elvégezve, a molnármesterséget tanulta ki. 1908-ban költözött Magyarbánhegyesre, ahol aztán malomüzemet tartott fenn. Tagja volt a Népbank igazgatóságának és a római katolikus egyháztanácsnak.                   


 

Dr. Fülöp Sándor
községi orvos

1896-ban született Kunágotán. Középiskoláit Kiskunfélegyházán, egyetemi tanulmányait pedig Budapesten végezte. 1921-ben a gyulai közkórházban működött, mint segédorvos, 1922-ben pedig Magyarbánhegyesen  választották meg községi orvosnak. Az I. világháborúban, megszakításokkal, tizennégy hónapig teljesített frontszolgálatot. Tagja volt a község képviselőtestületének, ezen kívül a kaszinó alelnöke, a levente egyesület és testnevelési bizottság kinevezett tagja is volt. Tevékenyen részt vett a község társadalmi és kulturális életében. 1932-ben tüdőbajban halt meg.


 

Gáspár Frigyes
iskola igazgató

1877-ben született Nagyatádon. Középiskolát Nagykanizsán, a tanítóképzőt Csáktornyán és Esztergomban végezte, oklevelének megszerzése után a budapesti „Klotild” szeretetházban, mint családfő működött 1901-ig, amikor a dobsina-gölnicvölgyi állami iskolához nevezték ki tanítónak, ahol a magyarosítás terén elért fényes eredményeit a vármegye pénzjutalommal honorálta. 1906-ban aradmegyei Simonyifalvára, 1915-ben Nagyhalmágyra helyezték át, ahonnan 1919-ben Csanád vármegyébe jött át és Mezőkovácsházán nyert beosztást. Magyarbánhegyesen 1923-tól az iskola igazgatója. Az I. világháború alatt 1915-től 1918. áprilisáig teljesített katonai szolgálatot. A vármegyei tanító egyesület alelnöke, római katolikus kántor és a kaszinó háznagya. Több éven át munkatársa volt a Néptanítók Lapjának, melyben több értékes módszertani és pedagógiai cikke jelent meg.
1939-ben nyugdíjba vonult, 1946-ban halt meg Szegeden.


Herman (később Korhányi) Gyula
főjegyző

1882. október 21-én született az arad megyei Galsán, édesapja tanító volt. Közigazgatási pályafutását korán kezdte, községi írnok volt Székudvaron 1898. május 1-től 1900. szeptember 2-ig. Ezután végezte el a jegyzőképzőt. Először Kovaszincon volt főjegyző (Arad megye, Világosi járás), de onnan elmenekült a román csapatok előrenyomulása elől. 1920-ban rövid ideig helyettes jegyző volt Eleken, onnan Szarvasra került, ahol 1922. november 1-től 1923. július 31-ig helyettes jegyzőként dolgozott. 1923 novemberétől Kétegyházán folytatta pályafutását, mint adóügyi jegyző.

1930-ban sikeresen pályázata meg a magyarbánhegyesi főjegyzői állást. E tisztséget 1940 tavaszáig töltötte be. Beiktatása évében már özvegyember volt, egy 20 éves leány édesapja. Nehéz időszakban került a község élére, hisz ekkor érte el hazánkat a világgazdasági válság, amely éreztette hatását Magyarbánhegyesen is.
A legnagyobb gondot a munkanélküliek foglakoztatása okozta, amelyet közmunka segítségével oldott meg. 1931 márciusában a főtéren lévő fákat kivágatta és tüzelőnek kiosztatta a rászoruló családoknak. A fák helyébe új díszfákat ültettek, amelyek még ma is meg vannak. Magyarbánhegyes és Zoltánszállás (Újfalu) között út építését rendelte el, amely szintén munkanélküliek foglakoztatásával valósult meg. Cement palló lapokkal elkészíttette a Boldogasszony út – Hangya szövetkezi sarokbolt közötti eddig téglajárdás utat. A feleslegessé vált téglákkal pedig a Zoltánszállás felé vivő út egy részét készítették el a Ferenczy féle malom utcában (ma Damjanich utca). Mindezek Herman Gyula helytállását bizonyítják.

1931-re készült el az Erzsébet liget helyén a Szent Imre liget (ma játszótér), a Szent Imre év alakalmából. Feltehetőleg a liget közepén, egy obeliszken volt elhelyezve Szent Imre herceg fejszobra. Erre még azonban nem találtunk bizonyítékot.

Időközben felvette halott felesége, Korhányi Mária családnevét. Valószínűleg névmagyarosításra kötelezték. 1940 februárjában kérte nyugdíjazását betegeskedésére és szolgálati ideje lejártára hivatkozva.


 

 

 

Keller Gyula
vasútállomás főnöke, nagykereskedő

1878. szeptember 7-én született Aradon. 1910 körül költözött Aradról Nagybánhegyesre, de munkája Magyarbánhegyeshez kötötte. 1910. április 4-től 1921. október 1-ig a magyarbánhegyesi vasútállomás főnöke volt. Véglegesen csak 1932 szeptemberében költözött át községünkbe. 1932. október 15-től, mint nagykereskedő dolgozott. Korai nyugdíjazása után (1921) bérbe vette a helyi ásványolaj és üzemanyagtöltő állomást. Innen látták el a környéken lévő mezőgazdasági gépeket.

Kitűnő szervezőkészségéről az őszirózsás forradalom után tanúbizonyságot tett. 1918. november 2-án megalakult a Népőrség, amelynek alapítója, majd annak a vezetője lett. A szervezet feladata volt a közrend biztosítása, ugyanis a frontról hazatérő katonák veszélyeztették a község lakóinak nyugalmát.
Demokratikus viselkedése és szociális érzékenysége kivívta a lakosság bizalmát és szeretetét. Az 1930-as években eredményes szociális munkát végzett. 1932. október 15-től a világháború végéig, mint iskola-gondnokság elnöke teljesített szolgálatot. Aktívan részt vett minden tanügyi vonatkozású megmozdulásban. Évről évre támogatta jelentős anyagi áldozattal a gyermekeket. Mint gondnoksági elnök a demokratikus nevelés híve volt, aki az iskolai érdekek szolgálatának meg tudta nyerni az elöljáróságot és a társadalmat is. Fáradhatatlan lelkesedéssel támogatta az ifjúságot és a nevelői kart egyaránt.

A faluért tett munkásságát mi sem bizonyítja jobban, mint a Nemzeti Bizottság 135/1945. kgy. számú iratából ez az idézet: „Megállapítja a Nemzeti Bizottság, hogy Keller Gyulára a község demokratikus lakosságának nagy szüksége van és munkássága a nép érdekében nélkülözhetetlen.”
1970. április 9-én halt meg Magyarbánhegyesen.

 

 


 

Kiss Vendel
birtokos

1852-ben született Tornyán. Iskoláit Battonyán végezte, azután a kovácsmesterséget tanulta ki. 1882-től önállóan gazdálkodott. Tagja volt a községi képviselőtestületnek, tíz éven át pedig mint elöljáró, pénztárnok és közgyám szolgálta a községet. A közművelődési olvasókör elnöke.


Dr. Mándy (Mandel) Pál
földbirtokos

1886-ben született Budapesten. Középiskoláit Aradon, főiskoláit Kolozsvárt és Budapesten végezte el, 1905-ben vette át fivérével együtt az örökölt földbirtok gazdasági vezetését. Tagja a község képviselőtestületének.


Molnár Aladár
körállatorvos

1881-ben született Budapesten. Középiskoláit és az állatorvosi főiskolát is Budapesten végezte, 1903-ben megválasztották Magyarbánhegyesre körállatorvosnak és ezt az állást töltötte be 1931-ig. Az I. világháború kitörése után hadbavonult és különböző harctereken teljesített állatorvosi szolgálatot 1918. novemberéig. Kitüntetései: koronás arany érdemkereszt a kardokkal és Signum Laudis. 25 éves szolgálatai évfordulója alkalmával úgy a vármegye, mint törvényhatóságai bizottságának, huszonöt év óta tagja a község képviselőtestületének, a levente egyesület alelnöke, a kaszinó a hazai tárnoka és az iskolagondnokság tagja. Irodalmi téren ismertette a hazai cirokfajták mérgező hatását. Kitűnő szónok volt, mindig ő tartotta az ünnepi beszédet a március 15-én.
A lakása mai id. Benkő Gyula háza helyén állt, amit a 1945 után lebontottak.
A front ide érkezése előtt elmenekült Magyarbánhegyesről a Dunántúlra. Siófokon telepedett le családjával, és ott is halt meg.


Telbisz Ottmár
földbirtokos

1884-ben született Őscsanádon. Középiskoláit Szegeden és Budapesten, a gazdasági akadémiát Magyaróvávárt végezte. 1906-ban költözött Magyarbánhegyesre és 1908-tól önállóan vezette atyja birtokát.
Az I. világháború kitörésekor önként hadba vonult, később azonban felmentették. Tagja volt a vármegye törvényhatósági bizottságának és a község képviselőtestületének, valamint az Őscsanádi Takarékpénztár és a Magyarbánhegyesi Takarékpénztár és Áruforgalmi RT. igazgatóságának.
Fiatalon, betegségben hunyt el 1918-ban. 34 évet élt.