Iskolánk története

1859-1868

Az iskola története egyidős a falu történetével. A falu alapítói, amikor 1860 tavaszán hozzákezdtek az építkezéshez (ma Árpád utca), tisztában voltak azzal, hogy a községgé nyilvánítás egyik feltétele egy iskola.

Az első ideiglenes iskola valószínűleg a Rákóczi utca és a Boldogasszony utca (ma Jókai utca) sarkán állhatott. Ez nem kőépület volt. Inkább hasonlított egy pajtára, mint egy iskolára. Nem voltak benne se padok, se székek, sőt még tábla sem. Ebből az időszakból egyetlen tanító neve maradt fenn: Szabó József.

Az első igazi iskola a mai Polgármesteri Hivatal helyén állott, amely 1862-ben épült fel. Igazság szerint ez községi iroda volt, ahol helyet kapott az imaház, egy jegyzői lakás és az iskola is. A hely szűke miatt az iskola csak egy tantermes volt, és a Római Katolikus Egyház fenntartásában működött. Lovrics Pál lett falunk első jegyzője, aki tanító is volt egy személyben. Ő 1866-ig tanított, ezután csak a jegyzői feladatokat látta el.

Magyarbánhegyesen, sőt egész Magyarországon az 1868-ig tartó időszakot központosító törekvések határozták meg, amely az oktatásügyben is érvényesült. A nevelés és az oktatás fölött az állam gyakorolta a főfelügyeletet. Ez a felügyelet nemcsak az iskolára vonatkozott, hanem kiterjedt a házi oktatásra és a családi nevelésre is. Az államnak ebbe joga volt beleszólni. A kormányzat következetesen törekedett arra, hogy minden gyermek részesüljön legalább annyi és olyan minőségű nevelésben-oktatásban, amelyet a népiskola nyújt.

Éppen ezért rendkívül szigorúan ellenőrizték a 6-12 esztendős gyermekek tankötelezettségének megvalósítását. Volt olyan település az országban, ahol a gyerekeket csendőrrel vitették el az iskolába, s emellett a szülőket súlyos pénzbüntetésre ítélték.

A bécsi kultuszminisztérium 1855. évi rendelete alapján kétféle elemi iskolatípus létezett: négyosztályos főelemi és két- vagy háromosztályos alelemi. Az alelemi tulajdonképpen falusi népiskola volt, ahol egy tanító gyakran több mint száz gyerekkel is foglalkozhatott egyidejűleg. 1858-tól kezdve ez az iskolatípus is négyosztályossá vált. Ebben az időben a német nyelv tanítását kötelezővé tették, és a nemzeti szellemű tankönyveket kitiltották az iskolákból, helyettük magyarra fordított osztrák tankönyvek használatát rendelték el.

Az 1850-es évek végétől a tanügy újra a magyar Helytartótanács igazgatása alá került. Ezzel párhuzamosan csökkent a németesítő törekvések intenzitása. A politikai élet bizonytalansága, de mindenekelőtt a felügyelet, az ellenőrzés lazulása azt eredményezte, hogy drámai módon csökkent az iskolák látogatottsága. 1861-62-ben több száz község bezárta iskoláját, 1863 tavaszán pedig már legalább százezerrel kevesebb gyerek járt iskolába, mint 1859-ben.

Magyarbánhegyesen tetézte a bajt, hogy 1863-tól szűkös esztendők köszöntöttek falunkra. A szárazság miatt nagy volt a nélkülözés, éhínség ütötte fel a fejét. Többen elvándoroltak, így a lakosok száma 943-ra csökkent. Ebben a nehéz helyzetben épült fel az első iskolánk, amely falunk alapítóinak példamutató kitartását tükrözi.

 

1868-1918

1867-ben megtörtént az osztrák-magyar kiegyezés, ez szabad utat engedett a hazai oktatás fejlődésének is. A nevelés-oktatás iránytűje az 1868. évi XXXVIII. népoktatási törvény lett. Ennek megalkotása báró Eötvös József nevéhez fűződik. Az említett törvény 55. §-a szerint az elemi népiskolában a következő tantárgyakat kellett kötelezően tanítani:

1.     hit- és erkölcstan;

2.     írás és olvasás;

3.     nyelvtan;

4.     beszéd- és értelem-gyakorlatok;

5.     fejbeli és jegyekkel számolás, és a hazai mértékek és pénznemek ismerete;

6.     hazai földleírás és történet;

7.     némi általános földleírás és történet;

8.     természettan és

9.     természetrajz elemei (különös tekintettel az életmódra és vidékre, melyhez a gyermekek nagyobb részének szülői tartoznak.)

10.                        gyakorlati útmutatások a mezei gazdaság és kertészet köréből;

11.                        ének;

12.                        a polgári főbb jogok és kötelességek tanítása;

13.                        testgyakorlat, tekintettel a katonai gyakorlatokra.

A törvény szerint a tanítási idő 10 hónap. A tanév a XX. század első évtizedében három harmadra oszlott. A tanítás reggel 7 órakor kezdődött, délelőtt 3‑4 órát, délután pedig 1-2 órát foglalkozott a tanító a gyermekekkel.

Eötvös József tudta, hogy a törvény rendelkezéseinek végrehajtásához hatalmas anyagi befektetésre lesz szükség, és hatása is csak évtizedek múlva lesz érzékelhető.

A fejlődés megindult, de korántsem volt töretlen vonalú. A községek 15 százalékában semmiféle iskola nem volt. Az 1869-es adatok szerint kis községekben egy tanító 25‑30 gyermekkel foglalkozott egyszerre, városokban viszont ez a szám 200 főre is emelkedhetett. (A népoktatási törvény szerint egy tanító 80 gyermeknél többet nem taníthat.) A tanköteleseknek csupán fele járt iskolába. A helyzetet tovább nehezítette a meglévő népiskolák nagy részének hihetetlenül elhanyagolt állapota. Olyan termekben szorongtak a tanulók, melyek sem közegészségügyi, sem pedagógiai szempontból nem voltak megfelelőek.

Eötvös József minisztersége alatt nagyszabású népiskolai tankönyvprogram is indult, melynek nyomán értékes népiskolai tankönyvek és tanítói segédkönyvek születtek. Ezeket az 1910-es évekig használták.

A néptanítók csekély száma és alacsony színvonalú képzettsége is nehezítette a fejlődést. Tehát kijelenthetjük, hogy a népiskolai tanítás biztos sikere mindenekfelett a tanító egyéniségétől függött. Ez érvényes napjainkban is.

1865-től a kincstár elismerte községként Magyarbánhegyest. Ez a hivatalos elismerés tovább erősítette alapítóinknak jövőbe vetett hitét. A népoktatási törvénynek megfelelően 1872-ben önálló (épületre vonatkozik) iskolát épít a község a Kereszt utcában (Boldogasszony utca, ma Jókai utca). Ez a Kossuth iskola. Az épületet a következő évtizedekben bővítették, átalakították, hogy a kor igényeinek megfeleljen.

A lakosság számának növekedése miatt nagyobb iskolára, vagy új épületre volt szükség. Ezért a XIX. század utolsó vagy a XX. század első évtizedében felépítették az Erzsébet iskolát. (Ma ezen az épületen található Széry-Varga Géza Kossuth domborműve.) A XX. század első éveiben iskolánk még egyházi fenntartású volt. 1903-ban átvette a község, majd 1904-ben az állam kezébe került. Igazgatója Kálnoky Domokos lett.

Az 1900-as évek elején már éreztette a hatását az 1868. évi népiskolai törvény, de mind az országban, mind Magyarbánhegyesen akadtak problémák. A gyerekek közül a többség elkezdte az iskolát, de magasabb évfolyamokon már sokan kimaradtak. Ez abból is adódhatott, hogy a felnövekvő gyermeket otthon egyre többet vonták be a munkába. A gyermek a családfenntartás érdekében otthon maradt segíteni a szüleinek, a tanulás másodlagos lett.

Magyarbánhegyes a XX. század első évtizedére sok pusztarészlettel bővült: Antalffy, Telbisz, Vertán, Háry és Mandel. Meg kellett oldani a tanyasi gyerekek oktatását is, hisz ezek a puszták messze voltak a faluközponttól. 1906-ban a Hári-pusztán iskolát (egy tantermet) építettek egy tanítói lakással. Az épület tulajdonjogát 1910-ben kapta meg iskolánk.

1914 és 1918 között zajlott le az első világháború. A vonatok egymás után vitték a frontra a falu harcra fogható lakosait. Az állomáson drámai jelenetek játszódtak le: búcsúzó férjek, családapák, síró feleségek és gyerekek. A háború következtében egyre nőtt a lakosság nyomorúsága. Napról napra növekedett a hadiözvegyek és hadiárvák száma. Magyarbánhegyesen ennek ellenére a tanítás folyamatos volt. Még 1918 augusztusában Bécsből gyerekek érkeztek ide és környékünkre nyaralni, szeptemberben utaztak haza.

1918-ban ért véget az I. világháború, amely megpecsételte az Osztrák‑Magyar Monarchia sorsát.

 

1918-1919

Az I. világháború után széthullott az Osztrák–Magyar Monarchia. 1918 októberében Károlyi Mihály vezetésével alakult új kormány hazánkban. 1918 novemberében az új Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium közzétette a közoktatás gyökeres átalakításának programját. Az iskolakötelezettség korhatárát 14 éves korra emelték fel, s a képzést ingyenessé tették. Az egyházi iskolákban működő tanítók, tanárok fizetését és nyugdíját egyenlővé tették az államiakéval.

1919. március 21-től a Tanácsköztársaság idején a magyar tanügy irányítását a Közoktatásügyi Népbiztosság vette át. 1919. március végén megtörtént az állam és az egyház szétválasztása. Így a nem állami oktatási-nevelési intézmények is állami tulajdonba kerültek.

Gyökeresen átalakították a tanügyigazgatást.Nyolcosztályos egységes, kötelező és ingyenes állami népiskolákat akartak létrehozni, ahová a 6–14 éves korosztály jár. Négy évfolyamos szakiskolákat, és öt évfolyamos középiskolákat terveztek. A felsőoktatást oly módon kívánták átszervezni, hogy a tanítóképzést főiskolai szintre emelik. Eltörölték az osztályozást, a vizsgákat, az érettségit, de az egyetemekre való bejutást felvételi vizsgához kötötték. Az elképzelések nagy része azonban csupán terv maradt, a tanácsrendszer 1919. augusztus 1-én megbukott.

 

Ezek a változások nem érintették Magyarbánhegyest, hisz 1919. április 27-től román megszállás alá került, ami egészen 1920. március 27-ig tartott. Így a Tanácsköztársaság tervei ide el sem jutottak. A Tanácsköztársaság első hónapjában Magyarbánhegyesen is megalakult a helyi Direktórium, amelynek elnöke Kálnoky Domokos igazgató lett. Bár a Direktóriumnak kellett volna végrehajtani a tanács-kormány utasításait, de ezt sok esetben megtagadta, mert az nem egyezett a község érdekeivel. A tanítás a román megszállás alatt zavartalan volt, a pedagógusok elláthatták feladatukat.

 

1920-1945

A trianoni sokk után 1922-ben, Magyarbánhegyesen váratlan események történtek az iskolánk életében. 1922. május 28-i képviselőválasztáson Kálnoky Domokos igazgató és Kamondy János kántor-tanító erősen korteskedtek az ellenzéki jelölt mellett, holott mint állami tisztviselőknek a pártoskodásban részt venniük a választási rendelet szerint szigorúan tilos volt. Ezért az iskolai gondnoksági gyűlése vizsgálatot kért ellenük. Vizsgálat lezárása után Kálnoky Domokost és feleségét, Hajdú Máriát Sarudra, Kamondy Jánost pedig Pilisvörösvárra helyezték át, így őket 1922. október 1-jétől felmentették a tanítás alól Magyarbánhegyesen. A Királyi Tanfelügyelőség ideiglenesen pár hónapra Gábor Béla tanítót bízta meg az igazgatói feladatok ellátásával.

Az iskolai anyakönyvek szerint 1923. január 25-től Gáspár Frigyes lett iskolánk igazgatója egészen 1939-ig. Ő nagyatádi származású, Mezőkovácsházáról érkezett hozzánk. A tanítás mellett ellátta a kántori feladatokat a templomban. Több évig volt munkatársa a Néptanítók Lapjának, melyben több értékes módszertani és pedagógiai cikke jelent meg.

Ezen időszak (Horthy-korszak) meghatározó vallás- és közoktatásügyi miniszterei, gróf Klebelsberg Kunó és Hóman Bálint irányítása alatt a kultusztárca az állami költségvetésből kiemelt támogatásban részesedett, mivel a trianoni békediktátum erősen korlátozta a magyar honvédelemet.

Gróf Klebelsberg Kunó egyik legfontosabb feladatának a hatosztályos népiskolai oktatás fejlesztését tartotta. Klebelsberg 1926-ra átfogó fejlesztési programot dolgozott ki 3500 új tanterem és 1750 tanítói lakás fölépítésére. A törvény kötelezte a törvényhatóságokat és a birtokosokat a népiskolák létrehozására, akár önnön fizikai és anyagi áldozatuk árán is. Létrejött az Országos Népiskolai Építési Alap az iskolaállítási és fenntartási kötelezettségek biztosítására. A tervezett építmények 1930-ra el is készültek. A kultusztárca költségvetésének 50%-át fordította erre a programra. A fejlesztés eredményeként az analfabetizmus az 1930-as évekre 7%-ra csökkent, a tanítási körülményeken viszont nem sikerült lényegesen javítani.

Magyarbánhegyesen az 1921-ben alapított Zoltánszálláson (Újfalu) hagytak ki házhelyet az iskolaépület számára. Az iskolaépítésre csak 1927-ben írtak ki pályázatot, az épület tulajdonjogát 1933-ban kapta meg az iskola.

Klebelsberg tervei között szerepelt a tankötelezettség 14 éves korig való felemelése, de ennek a feltételei akkor még nem érettek meg. Az új tantervekben a keresztény és nemzeti értékek, az irredentizmus lettek a meghatározóak. A történelemtanítás jelenelvű volt: tárgyalták az első világháborút, a forradalmakat, a trianoni békét. Károlyit és társait nemzetárulónak tartották, a proletárdiktatúráért és Trianonért is felelőssé tették őket. Földrajzból a régi Magyarország földrajzát tanították. Magyar irodalomból is bekerültek a tananyagba a közelmúlt neves szerzői: Jókai, Herczeg Ferenc és az erősen vitatott Ady, Móricz, Szabó Dezső. A következő tantárgyakat oktatták az akkori népiskolákban:

Hit- és erkölcstan

Nemzetismereti tárgyak

Beszéd- és értelemgyakorlatok

Olvasás

Írás

Fogalmazás

Nyelvi ismeretek

Földrajz

A magyar nemzet története

Állampolgári kötelességek és jogok

Számolás és mérés

Természeti, gazdasági és egészségi ismeretek

Rajz

Kézimunka

Ének

Testnevelés

1921-ben törvény született az iskolai testnevelésről. Ez minden iskolában kötelezővé tette a testnevelést fiúknak és lányoknak egyaránt, 12-21 éves korig pedig a leventemozgalom keretei között folytatott testnevelést írt elő.

A leventeegyesületekbe tömörülő fiatalok tavasszal, nyáron és ősszel sportoltak, katonai jellegű gyakorlatokat végeztek, télen pedig népművelő előadásokon vettek részt. Látnivaló tehát, hogy a mozgalomba a militarista jelleg is beszűrődött, ez azonban a lefegyverzett Magyarországon könnyen indokolható volt. A "leventézés" demokratikus jellege is kitapintható: a népnek szólt, szemben a cserkészettel, amely a középosztályok gyermekeinek kedvelt foglalatossága volt. Magyarbánhegyesen cserkészetnek nem igazán volt „bázisa” a két világháború között, ennek ellenére sikerült a ’30-as években kialakítani egy csapatot. A leventemozgalomban – kötelező, illetve népi jellegéből adódóan – sokkal többen vettek részt községünkben.

Klebelsberg fontos szerepet szánt a néptanítónak: "Olyan tanítói karra van szükségünk, amely szereti a falut: ha egy fiatal tanító élete párjául derék, házias lányt választ, aki szerető szívvel osztja meg vele életét, akkor ez a tanító nem fogja magát elhagyatva érezni, mert a tanya népe, ha benne jóakaratú barátot fog találni, felkeresi és megbecsüli. Nem úgy képzelem, hogy csak a tankötelezetteket oktassa, hanem a népnek igazi barátja, lelke legyen a tanító."

1939-ben Gáspár Frigyes nyugdíjba vonult, utódja vitéz Tompa Ádám, aki 1939. október 9-én foglalta el állását. A tanyasi tanító kellemes csalódás volt kollégái számára. Jó vezetőnek bizonyult, aki intézkedéseiben következetes, tanítási módszere példamutató, védte és erősítette az iskola tekintélyét. Ekkor már körzeti iskolafelügyelőként is dolgozott. 1944-ben katonai behívót kapott, majd a háborúban amerikai fogságba esett. Csak 1946 tavaszán térhetett haza. A háború éveiben a tantestület tagjai sokszor cserélődtek, hisz a férfiakat katonai szolgálatra kötelezték. Mivel iskolánk igazgatója hadifogságba került, így Tegyey Endre helyettesítette.

 

1945-1948

1944 októberében áthaladt a front Magyarbánhegyesen, de a háború vége még messze volt. 1944-1945 fordulója ínséges volt a falu lakói számára. 1944 őszén a betakarítást nemcsak a munkaerőhiány, hanem az időjárás is késleltette. Megoldhatatlan problémának bizonyult a lakosság tüzelővel való ellátása. Emiatt kérte a falu a környező községekkel együtt az utak menti fák kitermelését, a község részére történő felhasználásához való hozzájárulást.

Az országunk területéről csak 1945 tavaszán sikerült kiszorítani a német csapatokat. Hazánk szovjet megszállás alá került, de elindulhatott a demokratizálódás útján. Ennek ékes példája, hogy az iskolaügy irányítói elrendelték 1945. augusztus 18‑án a nyolcosztályos általános iskola megszervezését. Az új iskolatípus célja tehát az volt, hogy általános alapműveltséget nyújtson minden tanulónak, amelyre 14 éves kor után a középiskolai és felsőfokú tanulmányok, illetve a szakmai képzés épülhet.

A nyolcosztályos általános iskola megteremtése nem ment zökkenők nélkül. A tanév kezdete előtt két héttel kibocsátott rendelet váratlanul érte az iskolafenntartókat, az egyházakat. Az átalakítást nem készítették elő, legtöbb helyen hiányoztak a magasabb szintű oktatáshoz szükséges személyi és tárgyi feltételek. A kis településeken, az egy-két tanítós osztatlan iskolákban nehéz volt megszervezni a külön tanítóval és tanteremmel működő ötödik osztályt.

Magyarbánhegyesre visszatért a hadifogságból Tompa Ádám, aki egészen 1950-ig igazgatta iskolánkat. Ebben az időben összesen öt helyen tanultak a diákok: a központban a Kossuth és az Erzsébet iskolában, a kisiskolában (ma fogorvosi rendelő), Zoltánszálláson (nemrég varroda működött az épületben), a Hári tanyán és az Urszínyi iskolában.

A háború után Bessenyei Antal újjáélesztette a Szent István cserkészcsapatot, amelynek a létszáma hónapról-hónapra gyarapodott. A Toncsi bácsi vezette cserkészek önfenntartóak voltak, a községtől három hold földet is kaptak. Ebből tudták finanszírozni a csapat kiadásait, táborozásait.

1948 júniusában államosították az iskolákat, ettől kezdve az úttörőmozgalom a 6-14 éves korosztály egyedül engedélyezett ifjúsági szervezeteként működött. A cserkészszövetséget, mint minden más egyesületet, betiltottak. Magyarbánhegyesen a Bessenyei Antal vezette cserkészcsapat egyesült Gönczöl Imre úttörőcsapatával. A csapatvezető Bessenyei Antal lett, a gazdasági felelős Gönczöl Imre. A csapat továbbra is önfenntartó maradt.

A pártállam létrejötte bizonyos névváltozásokkal járt: az Erzsébet iskolából (épületből) Petőfi iskola lett, a Hári tanyai iskolát Dózsa iskolára „keresztelték”. Az úttörőcsapatunk száma és neve: 689. sz. Petőfi Sándor Úttörőcsapat. Később a csapatszám többszöri módosítás után 4558 lett.

Az úttörőcsapatunk nevéből is látszik, hogy az államosítással egységes oktatási rendszer alakult ki. Az iskolafenntartás állami monopóliuma, az egységes központi irányítás megszüntette a többszintűséget, a választási lehetőséget, az iskolák egymás közötti egészséges versenyét.

 

1948-1990

Az államosítással egy időben Tompa Ádám utolsó igazgatói ténykedése volt, hogy lehetőséget teremtett az általános iskola 6. osztályát elvégzett egykori tanulók részére, hogy elvégezzék a 7-8. osztályt. Ennek elsőrendű célja volt a hallgatók személyiségének sokoldalú fejlesztése. 1950-ben Tompa Ádámot kinevezték vezető megyei szakfelügyelőnek. Az igazgató Tegyey Endre lett, aki már 1927-től tanított Magyarbánhegyesen. Ő egy rövid megszakítással (1955-1957) 1967-ig volt iskolánk igazgatója.

A pártállam új tanterve 1950-ben látott napvilágot, amely célul tűzte ki, hogy az iskola "tanulóifjúságunkat Népköztársaságunk öntudatos, fegyelmezett állampolgáraivá, a dolgozó nép hűséges fiává, a szocializmus építőjévé nevelje..." A nyolcosztályos alsó-felső tagozatos szerkezetet meghagyta, de teljesen átalakította a tanítandó tárgyak 1946-ban kialakított belső rendjét, arányait, tartalmát; eltörölte a választható tantárgyakat, ugyanakkor mindegyik osztály tananyagát hatalmas méretűvé bővítette, jelentős tanulói túlterhelést okozva. A nemek szerinti osztálybontás az 1950-es évek elején megszűnt, vagyis egy-egy évfolyamon vegyes osztályokat alakítottak. Bevezették a felső tagozaton kötelezően az orosz nyelv oktatását, és nyolcadik osztályban az alkotmánytant. Eltörölték a hit- és erkölcstan oktatását.

Az úttörőcsapat az 1950-es években beköltözött az egykori jegyzői lakásba (a mai tornateremmel szembeni épület az iskola udvarán), ahol Bessenyei Antal egy kis falu-múzeumot rendezett be. Sajnos, miután Toncsi bácsi elköltözött Szarvasra, a múzeumot felszámolták, s itt is megkezdődött a tanítás. Az épület az Úttörő nevet kapta.

Ekkor került sor az iskolai ifjúsági könyvtárak átrendezésére. Mindez egy minisztériumi lista alapján történt, amely több száz nemkívánatos könyvet tartalmazott, köztük Benedek Elek és a Grimm-testvérek meséit, Sienkiewitz, May Károly és Donászy Ferenc műveit. Ezeket be kellett szolgáltatni a Papírfeldolgozó Vállalatnak.

Az új tanterv erőteljesen szorgalmazta az iskola és a termelés szorosabb kapcsolatát, a munkás-paraszt származású tanulók lemorzsolódásának felszámolását is. Magyarbánhegyesen is megfigyelhető volt ez az országos jelenség, hogy a tanulók nagy száma lemorzsolódott, s nem fejezte be általános iskolai tanulmányait. A lemorzsolódás okát abban kell keresnünk, hogy otthon a gyermek részt vett nemcsak a ház körüli munkában, hanem segédkezett a betakarításban is. Hisz a vidéki termelő lakosságot beszolgáltatásokra kötelezték, amit teljesíteni kellett. A termelőszövetkezetek megszületésével felszámolták a tanyasi iskolákat. Az ötvenes években szűnt meg a Háry tanyán (Dózsa iskola) a tanítás, az iskolaépületet lebontották.

1955-ben Kaposvári József lett iskolánk igazgatója. Az 1956-os forradalom és szabadságharc idején az Oktatásügyi Minisztérium illetékesei 1956. november 2-án tervezetet tettek közzé, amely egy átfogó reform első lépéseként értelmezhető. Az általános és középiskolák történelemtankönyveit kivonták, az irodalom és földrajz könyveknek a Szovjetunióra vonatkozó részeit kihagyták, megszüntették az orosz nyelv kötelező oktatását, és lehetővé tették a szabad vallásoktatást. A forradalom bukása után ezeket az intézkedéseket visszavonták. Kaposvári Józsefet az 1956/57-es tanév második félévében leváltották, és ismét Tegyey Endre került iskolánk élére.

Magyarbánhegyes lakosságszáma 1949-től folyamatosan fogyott. Az ötvenes években még működött a Zoltánszállási iskola, de oda egyre kevesebb gyermek járt. Itt egy tanító foglalkozott a különböző korosztályú (1-4. osztály) diákokkal. 1963-ban bezárták a Zoltánszállási iskolát, minden tanulónak be kellett járnia a központba.

Az 1961. évi III. törvény kimondta, hogy 16 éves korig mindenki tanköteles. Ettől az évtől növekedett ismét az iskolák megtartó képessége. Új tanterveket, új tankönyveket vezettek be az iskolareform tartalmi megvalósítása érdekében. Az ötvenes évek második felétől rendszeresen megszervezték Magyarbánhegyesen is a dolgozók iskoláját, amelyre azok a felnőttek jelentkeztek, akik a negyvenes évek végén vagy ötvenes évek elején csak hat vagy hét osztályt végezetek el. A dolgozók tanítására késő délután került sor.

Szintén ebben az időszakban, az iskolánkban gyógypedagógiai, kisegítő osztályokat is létrehoztak, amelyekbe a gyengébb képességű tanulók jártak. A tanítók igyekezték felzárkóztatni őket a többiekhez.

Már az ötvenes években elkezdődött a diákok mindennapi életre való nevelése. Ezt a célt szolgálta a gyakorló kertek kialakítása. Télen vagy rossz időben a lányok háztartástan ismeretekkel foglalkoztak (varrás, főzés stb.), a fiúk pedig barkácsolással, szereléssel.

1966-ban felépült a Művelődési Házunk, amely nagy előrelépést jelentett iskolánk életében, hisz számtalanszor adott helyett a különböző iskolai rendezvényeknek. Egyre égetőbb szükség lett volna egy megfelelő nagyságú, fedett tornateremre is, a testnevelés órákat ugyanis rossz idő esetén csak az üres tantermekben tudták megtartani. Mindez egyelőre így is maradt egy ideig.

1967-ben Tegyey Endre nyugdíjba vonult, iskolánk igazgatója id. Tassy János lett. A hatvanas évek végén bővítették az Erzsébet iskola (akkor Petőfi iskola) épületét az iskolaudvar felé. Kialakításra került egy igazgatói iroda, egy tanári szoba és két kisebb iroda. (Ma mindezek a kémiai szertárat és kazánhazát foglalják magukba.) Ekkor kezdődött el az iskolaépületek modernizálása is: az olajos padló lecserélése, a villanyhálózat korszerűsítése stb.

A hetvenes években pedagógusaink egyre látványosabb tornavizsgákat szervezetek. E vizsgákat a vasút melletti futballpályán bonyolították le szülői közönség előtt. Itt tartották meg a különböző akadályversenyeket és a majálist is.

1977-es esztendő érzékenyen érintette nemcsak a falut, hanem az iskolát is. Számos család költözött Pétfürdőre új munkalehetőséget keresve. Az akkori nyolcadik osztály létszáma így kb. harmadával csökkent.

1979-ben id. Tassy Jánost kinevezték a mezőkovácsházi Hunyadi János Gimnázium élére. Magyarbánhegyesen az igazgatói feladatokat 1979-től Szarvasi Sándorné (Vígh Julianna) látta el. Az ő igazgatósága idején adták át (1979/1980) a mai tornaterem épületét, így a testnevelés órákat rossz idő esetén is, nagyobb térben lehetett megtartani. Az épület több más célra használt kisebb termet is magába foglalt. Itt tartották a fiúknak a technika órákat, a lányoknak pedig a háztartástant. Az átadással egy időben szűnhetett meg a tanítás a kisiskolában (ma fogorvosi rendelő).

Az úttörőcsapatunk élete újabb lendületet kapott 1975-től. Bartha Lajosné (Szarvasi Ágnes) majd az őt követő csapatvezetők is számtalan nyári tábort szerveztek tanulóinknak. A csúcspont 1984-es Hollókői sátortábor volt, amelynek sikeres lebonyolításért szinte mindenki összefogott. A nyolcvanas évek első felében Liker Andrásnak köszönhetően élénk sportélet folyt az iskolánkban. Kézilabdacsapatunk számos iskolai bajnokságon eredményesen szerepelt.

Szarvasi Sándorné 1984-ben nyugdíjba vonult, visszatért iskolánkba igazgatóként id. Tassy János, akinek második igazgatósága idején, pontosan 1986-ban az iskolai sportpálya aszfaltburkolatot kapott, és sor került az iskolai épületek fűtésének korszerűsítésére. A szén helyett már gáz fűtött.

A nyolcvanas évek végére kiderült, hogy országunk milyen nehéz gazdasági helyzetben van, s előbb-utóbb politikai rendszerváltásra lesz szükség. Ennek egyik szomorú következménye, hogy 1988-tól elmaradtak a táborozások.

 

1990-től napjainkig

1990-ben megtörtént hazánkban a rendszerváltás. A helyi tanácsok helyett önkormányzatok alakultak. Az 1993-as oktatási törvény szerint az iskolák fenntartása az oktatási alapellátásra kötelezett önkormányzatok kezébe került.

Magyarbánhegyesen a rendszerváltás idején id. Tassy János volt az igazgató, aki egészségi állapota miatt egyre gyakrabban nem tudta ellátni igazgatói feladatát. 1994-ben bekövetkezett halálával egy hosszú korszak zárult le iskolánk történetében.

1992-től 1995-ig Bartha Magdolnát bízták az iskolánk vezetésével. Ebben a rövid időszakban kellett átszerveznie az iskolai munkát az 1993-as oktatási törvénynek megfelelően.

1995-ben megalakult a Magyarbánhegyesi Gyermekekért Tassy János Alapítvány, amelynek célja az iskolánk tanulóinak támogatása. Pl. jutalmazás, ösztöndíj, táborozás stb. Az alapítvány jó példája az összefogásnak.

1995 és 2000 között Laduver Ferenc lett iskolánk igazgatója. Pályázati források kihasználásával új lendületet kapott iskolánk. 1996-ban felújításra került az iskolai aszfaltpálya körüli salakos futópálya. 1997-ben felvette iskolánk Kossuth Lajos nevét, melynek tiszteltére – most már hagyományosan – megrendezzük a Kossuth Napot, iskolánk névadójának ünnepét. Az első Kossuth Napra készült el Széry-Varga Géza alkotása, Kossuth Lajost ábrázoló domborműve az iskola falán. Ekkor már felmerült az osztályok egy épületben való elhelyezése, mely iskolabővítéssel lett volna megoldható. 2000-ben sikerült kialakítani iskolánk területén a teniszpályát, aminek sajnos ma csak a helyét látjuk.

1996-ban napvilágot látott a Nemzeti Alaptanterv (NAT), melynek következtében megváltoztak az óraszámok, új modul tantárgyak kerültek bevezetésre. A NAT-nak megfelelően 1998-tól felmenő rendszerben bevezetésre került az informatika tantárgy, az ehhez szükséges modern gépeket iskolánk pályázati úton és az önkormányzat segítségével szerezte be.

Laduver Ferenc utódja Kovács Ferencné (Frank Gizella) lett egészen 2007-ig. Ettől az időszaktól kezdve a tantestületnek a legnagyobb kihívást a gyermekek megtartása jelentette, hisz községünk lakosságszáma folyamatosan csökkent. A párhuzamos osztályok eltűntek.

Ennek a problémának a megoldását a falu vezetősége abban látta, hogy iskolánk társuljon a nagykamarási Arany János Általános Iskolával. A 2007-es társulással megszűnt Magyarbánhegyesen az Általános Művelődési Központ, így különvált az iskolánktól a Művelődési Ház és a Községi Könyvtár. Intézményünk új neve: Magyarbánhegyes-Nagykamarás Általános Iskola és Óvoda, igazgatója Kalmár Mihály lett.

2011-ben valóra vált Laduver Ferenc (egykori igazgatónk, polgármesterünk) kezdeményezése: egy új épületbe kerültek az iskolai osztályok. A korszerű, modern taneszközökkel felszerelt iskolánk, járásunk legszebb iskolája lett. 2012-től jótékonysági iskolabált rendezünk, amelynek bevételét tanulóinkra, és az iskolai környezet otthonosabbá tételére fordítjuk.

2012-ben a társulás megszűnt, iskolánk ismét önálló lett. Az intézmény vezetője Soósné Veres Judit. 2013-ban az állam kezébe kerültünk, szétváltunk az óvodától. Az állami fenntartásúvá válás nagy feladatokat rótt pedagógusainkra, hogy az zökkenőmentesen történjen.

Aggasztó iskolánkra nézve, hogy községünk gyereklétszáma csökken, ami sajnos országos probléma is. A gondok ellenére közösen kell harcolnunk iskolánkért, mert az iskola egy közösség, a falunk fennmaradásnak alapja. Magyarbánhegyes alapítói ezt tudták, nekünk sem szabad elfelejteni.