2010-es ásatás

 

2010 nyarán ásatásokat végeztek kis falunk határban. Felkértük Pópity Dánielt, az ásatás vezetőjét, hogy összegezze szakkörünknek, illetve honlapunk olvasóinak a feltárás részleteit. Hálás köszönet érte!

Hogy lehetséges és érdemes e folytani a kutatást? Ezekre a kérdésekre is választ kapunk a beszámolóból! (Lásd. a képeket a galériánkban!)

RÉGÉSZETI KALANDOK A BOGLYÁS-LENGÉS-DŰLŐBEN

KÖZÉP NEOLIT ÉS KORA RÉZKORI TELEPNYOMOK MAGYARBÁNHEGYES HATÁRÁBAN

Pópity Dániel

            Magyarbánhegyestől délnyugatra, egy korábbi érmeder északi  oldalát kísérő partvonulatának területén 2010. július 21. és augusztus 6. között úgynevezett megelőző régészeti feltárásra került sor. A feltárásra a Kunágotát Kaszaperrel összkötő  gázvezeték építése miatt volt szükség. A korábbi felmérés alapján az érintett, szántóföldi művelés alatt álló területen őskori kerámiatöredékek kerültek elő.  A feltárás  egy ezek alapján körvonalazható, keskeny, 6 m széles sávban zajlott 896 m² alapterületen (6. ábra).

             A feltáró munka eredményeképpen a mintegy 200 m hosszú szelvényben 9 régészeti korú objektumot figyeltünk meg.  Ezek döntő rész hengeres, vagy méhkasos átmetszetű gödörnek bizonyult. A csekély obejktumszám ellenére már a feltárás napjaiban kiderült, hogy az előkerült leletanyag értékes, ritkán megfigyelhető elemeket rejt. A helyszíni értékelés során szerzett benyomások az alábbiakban foglalhatóak össze.

 A területen két őskori települési fázist lehetett elkülöníteni. Ezek alapján a terület első lakói közel 7500-7000 éve érkeztek ide, a középső neolitikum idején. A korszakhoz a részletesebb feldolgozás hiányában, egyenlőre 3 jelenséget kötöttünk. A leletek alapján biztosan azonosítható a Szakálháti-kultúra, amelynek egy rövid ideig használt telepét sejtjük a területen. A neolit jelenségek nélkül gödrök voltak, amelyek a mai járószint alatt 50-50 cm mélyen húzódó őskori járószintből mélyültek le a barna szubhumuszba, majd tovább a sárga agyagos altalajba. Mivel a talaj állatjáratokkal erősen bolygatott volt, az objektumok alakjának megfigyelése komoly nehézséget okozott. Azok határozott körvonalát csak a mai felszín alatt 100-120 cm mélyen lehetett pontosan körvonalazni.  A gödrök hengeres, teknős aljú, 300-160 cm átmérőjű, 50-120 cm mély, kerek, vagy ovális szájú beásások voltak. A közép neolit korú leletek között számos impozáns lelet érdemel említést. Minden bizonnyal a kerámialeletek legfontosabb lelete egy arcos edény őskori felszínen köthető, azon szétszóródott omladékának feltárása a szelvény legmagasabb pontjának környékén (1., 5. ábra). A nagyméretű, minden bizonnyal gabonatárolásra használt vastag falú edénynek perem-, fül-, nyak-, has- és aljtöredékei kerültek elő, amely részletek alapján jó esély van a teljes forma megrajzolására (2. ábra). Az antropomorf edény arca hiányzik, egyedül a fülek, és az azokat körülvevő V alakú kettős karcok részletei kerültek elő. A könyökfület egyenes, a hasat jellegzetes, spirálisan futó párhuzamos vonalak díszítették. Az arcos edényt rejtő réteg alatti gödörből két darab agyag mellplasztika is előkerült, amely két másik különálló antropomorf edényből származott (3. ábra). Az emberalakú edények megformálása nem ritka neolit kultúrákban. Az ábrázolás célja minden esetben a beltartalom (pl. az életet jelentő gabona) védelme, annak megerősítése volt. A kultúra gödreiből származó egyéb edénytöredékek zömében finoman iszapolt, gondosan fényezett vékony falú, gyakran okkerrel vörösre festett kerámiák voltak. Az égetés utáni festés az edény külső és belső oldalán is feltűnik. Több alkalommal feltűnt az edénybelső belső festése, 2-3 cm széles ferde sávok formájában.  Gyakoriak voltak a teljesen lefestett darabok is. Ugyanitt került elő egy agancsból faragott lapos és átfúrt csont tű, valamint egy csiszolt csontvéső. A neolit telep kőeszközeit balta, őrlőkő, és obszidián pengék képviselik. Az obszidián a Tokaji-hegységből került ide, jól mutatva a korszak kiterjedt kereskedelmi lehetőségeit. A feltárásnak köszönhetően a területen egy kisebb telep részlete körvonalazható, amelynek pontos kiterjedésének megállapításához további kutatások szükségesek.

            A területet ismét a kora rézkorban népesítik be, 6500-6000 évvel ezelőtt.  Ehhez a korszakhoz csupán egy nagyobb gödröt és egy járószinthez köthető omladékot tudtunk kötni. A gödörnek kezdetben csak egy kicsi része ért az eredeti szelvényszakaszba. A MOL beleeggyezésével azonban egy kisebb bővítésre nyílt lehetőség, amelynek köszönhetően a gödört csaknem teljesen fel tudtunk tárni. A rábontásban a humuszolást csupán a felső 50 cm-en végeztük géppel, ezt követően kézi feltárást alkalmaztunk, az objektum kiterjedésének meghatározására. Az apró eszközös bontásban részt vevő magyarbánhegyesi diákok munkája nyomán nagy mennyiségű kora rézkori tárgytöredéket emeltünk ki a földből (4. ábra). Köztük jellegzetes rézkori áttört csőtalpas tál-, tárolóedény-, és pohár töredékei kerültek elő, karcolt és mintába böködött díszekkel. A leletek vizsgálata alapján kiderült, hogy a területen a kora rézkori Tiszapolgár-kultúra kisrétparti-csoportjának emberei éltek. A rézkori jelenségek e területen történő felbukkanása kiemelkedő jelentőségű a korszak kutatása szempontjából, hiszen Békés-megye ezen régiójából eddig semmiféle információkkal nem rendelkeztünk a kora rézkorra vonatkozóan. Az apró, de annál fontosabb e rézkori teleprészlet tudományos igényű közzététele, ezért a jövőben kiemelt feladat kell hogy legyen.

            A lelőhely kerámia-, állatcsont- és kőanyaga mellett a terület objektumaiból jelentős mennyiségű (126 kg) talajmintát gyűjtöttünk, amely minták flotálásából nyert információk remélhetőleg közelebb visznek a közép neolit és a kora rézkori létfenntartási stratégiák, életmód és környezet megismeréséhez.