Vitéz Tompa Ádám (1898-1998)

1898. augusztus 27-én született Almáskamaráson, törpebirtokos sváb származású parasztszülők legidősebb gyermekeként. Az elemi iskolát Almáskamaráson, a polgári iskolát Aradon, majd a tanítóképzőt Szegeden végezet el. Iskolai tanulmányai befejezése után rögtön katonai behívót kapott. A háború után 1919-ben Kürtösön kapott állást, de tényleges munkát nem végezhetett, mert ezt a községet a trianoni békeszerződés Romániához csatolta, így innen távoznia kellett.

1920-ban Nágel-pusztára került, ahol két évig tanított feleségével együtt, majd 1922-től Bíró-pusztán tanított tovább. 1926-ban Vitézi rangot kapott a háborúban tanúsított helytállásáért, emiatt kötelezték a névmagyarosításra, így lett a vezetékneve Stumpf helyett Tompa. 1939 első felében a tanfelügyelőtől ajánlatot kapott a magyarbánhegyesi iskolaigazgató posztjára. Mivel tartalékos főhadnagyként szolgált, így 1939. szeptember 1-jén nem lehetett jelen az évnyitón, csak októberben tudta elfoglalni helyét. A tanyasi tanító kellemes csalódás volt kollégái számára. Jó vezetőnek bizonyult, aki intézkedéseiben következetes, tanítási módszere példamutató, védte és erősítette az iskola tekintélyét. Ekkor már körzeti iskolafelügyelőként is dolgozott. 1944-ben katonai behívót kapott, és a debreceni Hadikórházba kellett bevonulnia. Ezrede egészen Németországig vonult vissza, ahol amerikai fogságba estek. A fogságból 1946 tavaszán térhetett haza. Rövid idő elteltével, mint iskolaigazgató, és mint tanfelügyelői is folytathatta a munkáját.

1948-49-ben csak az általános iskola 6. osztályát elvégzett egykori tanulók részére, a 7-8. osztály elvégzését lehetővé tevő tanfolyamot szervezett, amelyen elsőrendű cél volt a hallgatók személyiségének sokoldalú fejlesztése.

1950. szeptember 1-ig volt Magyarbánhegyesen igazgató, ezután kinevezték vezető megyei szakfelügyelőnek. 1969. január 15-én ment nyugdíjba, de továbbra is vállalt helyettesítéseket és tartott német órákat. 90 éves koráig lánya gondoskodott róla, majd lánya halála után idősebbik fiához került Romhányba. Ott is halt meg 1998 tavaszán, pár hónappal 100. születésnapja előtt.

Kitüntetései:

1926 – Vitézi kitüntetés
1957 – Oktatásügy kiváló dolgozója
1960 – Kiváló tanító
1965 – Állami Díj – Több évtizedes áldozatos, kiváló oktató-nevelő munkájáért
1995 – Békés Megyéért – Életmű elismerés