Dr. Szabó Antal (1922-2013)

1922. augusztus 4-én Magyarbánhegyesen született. Édesapja, id. Szabó Antal, a település jó nevű cipészmestere volt; édesanyja, Rózsa Ilona pedig egy vegyeskereskedést üzemeltetett. Fiatal kora óta erős volt benne a tanulási vágy, s mivel az akkori lehetőségek korlátozottak voltak, egy ideig Franciaországban, egy Lyon melletti településen lévő szerzetesrendben tanult.

A háborút követően a Budapesti Műszaki Egyetemen vegyészmérnöki diplomát szerzett. Munkássága a MTA Gyógyszeripari Kutatató Intézetben teljesedett ki. Az általa kidolgozott vizsgálati módszerek a gyógyszergyártás hatékonyságát segítik. A feladatok nehézségét az jelentette, hogy az egyes komponensek rendszerint komplex közegben, gyakran kis koncentrációban, nagy mennyiségű ballasztanyag és szerkezetileg közeli vegyületek jelenlétében találhatók. Az általa kidolgozott módszerek specifikus kémiai reakciókon vagy planáris kromatográfián, illetve ezek kombinációján alapultak. Ezen módszerek közös jellemzője az egyszerűség és a gyors kivitelezhetőség.

Különösen sokat foglalkozott a szteroidok családjába tartozik vegyületekkel. A szteroidok – így például a koleszterin, a férfi nemi hormonok közül a tesztoszteron, a női nemi hormonok közül az ösztradiol, gyógyszerek közül pedig a dexametazon – nagyhatású és meghatározó jelentőségű vegyületek az élő szervezetben. Részt vett a Bernstein katalógus szteroidokról szóló adatbázisának feltöltésében. Sokat foglalkozott a gyógynövényekben lévő természetes hatóanyagok kinyerésével, mennyiségi és minőségi meghatározásával. Több ilyen jellegű gyógyszert – például a természetes alapú hashajtót, a Tisasent – több évtizede eredményesen használják.

Élete vége felé az élettanilag rendkívül értékes búzafű témájával foglalkozott. A problémát itt az jelentette, hogy a búzafű-lé állás közben gyorsan elveszíti gyógyhatását. A feladat az volt, miként lehet tartósan megőrizni a búzafű értékes hatóanyagát.

Szabó Antal szakmailag rendkívül gazdag életpályát 41 előadás, 20 szabadalom és 34 publikáció jelzi. Az utolsó cikke 90 éves korában jelent meg egy nemzetközi szaklapban.

Nyugdíjasként is bejárt dolgozni az időközben megszűnt Gyógyszeripari Kutató Intézet épületében tevékenykedő Biofil Kft.-hez. Tiszteletből a laboratóriumát, ahol dolgozott, róla nevezték el.