Bessenyei Antal (1920-2001)

Anyai ágon a falualapítók leszármazottja, édesapja a MÁV-nál dolgozott Pujon, Hunyad vármegyében. Ő is itt született 1920. december 5-én. A trianoni döntés után egész Erdély Romániához került, így Hunyad vármegye is. A magyarok százezrei jöttek a megcsonkított országrészbe, mert a hivatalnokokat, vasutasokat, de másokat is románokkal váltották le. E tájat 1921-ben kényszerült elhagyni a Bessenyei család. Ezután Budapestre kerültek, ahol az édesapa állást kapott a ferencvárosi pályaudvaron. Mivel a családnak sokat kellett nélkülöznie, ezért a gyermek már néhány hetes korában Magyarbánhegyesre került a nagymamájához. Tavasztól őszig Budapesten volt, télen Magyarbánhegyesen. 1927-ben – édesapja nyugdíjba menetele után – költöztek végérvényesen Magyarbánhegyesre. Először a Szent István u. (ma Alkotmány u.) 61. szám (ez régi számozás) alatt laktak, később házat építettek a Horthy Miklós u. 77-78. szám alatt (ma Dózsa u. 5.). Az elemi iskolát Magyarbánhegyesen végezte el. Eleken polgári iskolába, majd Békéscsabán gimnáziumba járt.

Gyermek- és ifjúkorában sokszor utazott szüleivel, amely nagymértékben alakította szemléletét és gazdagította tapasztalatait, ismereteit. Főként édesapja utazott szívesen, kihasználva a vasúti szabadjegyet. Minden nagyobb kiállítást, múzeumot és várat megtekintettek. A Balatont és Budapestet többször is felkeresték.

Öt évig, 1937-től 1942-ig tanult Szegeden a tanítóképzőben, ahol a rajzot Szili Török Dezső festőművész oktatta. Szegedi évei alatt bekapcsolódott a főiskolai cserkészcsapat munkájába. A tanítóképző elvégzése után három évig katona volt, a harcokban meg is sebesült. 1945-ben tért haza Magyarbánhegyesre. 1945-1949 között a Magyar Képzőművészeti Főiskolán tanult. Mesterei: Boldizsár Iván és Pór Bertalan. Alapító tagja volt a Dési Huber István Képzőművész Népi Kollégiumnak.

1946. február 1-jén újjáalakította községünkben a cserkészcsapatot, melyet 1948-tól úttörőcsapatként vitt tovább egészen 1955-ig. Ez idő alatt 10 tábort szervezett a csapata számára, amelyet társadalmi munkában vezetett. Csapatvezetőként helytörténettel is foglalkozott. Kutatást végzett a régi Bánhegyesről, sőt annak a helyén ásatásokat is végzett. Az ásatásokról készült jegyzőkönyvet átadta a békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeumnak. Sikerült egy falumúzeumot is kialakítania a főjegyzői lakás egyik üres szobájában. Gazdag helytörténeti gyűjteményének nagy része elveszett.

A csapat vezetését tovább nem tudta vállalni, mert 1954-től Békés megye rajz‑szakfelügyelőjeként dolgozott. Ezen kívül kapott több megyei megbízást is. 1959‑ben azonban ezeket lemondta és Szarvasra költözött családjával, ahol a Felsőfokú Óvónőképző Intézet tanára lett. A tanítás mellett jegyzetet írt a főiskolások számára, szakcikkeket publikált a Tudományos Közleményekben, és több művésztelepet vezetett itthon és külföldön egyaránt. Ebben az időszakban kísérletezte ki a TÉMA viasz-rajzkrétát, amely húsz éven át volt forgalomban. Pedagógiai munkáját 1980-ban fejezte be.

A 1984-től Hévízen élt. Művészete az alföldi festészet realizmusához kötődik. Korai paraszttémájú képeit pasztózus stílusban festette, érett művein előtérbe kerül a történelmi érdeklődése. Fő képtémáját a törökök 150 éves magyarországi uralmának emlékeiből merítette. „A török félhold alatt” című, 52 képből álló sorozata a pécsi dzsámi történetét dolgozza fel. Az egykori Török Birodalom területén tett utazásai az „Ezeregy éjszaka meséi” (26 festmény) és a „Szindbád mesés utazásai” (16 festmény) című sorozatokat. Grafikákat is készített olajpasztellel és tussal. Festményei nagy részét Szigetvár és Hévíz városának adományozta.

Munkái közül csak két festménye volt látható Magyarbánhegyesen, a polgármesteri hivatalban.

A jeles művész és pedagógus 2001. március 5-én hunyt el.

Egyéni kiállításai:

1966 – Művelődési Ház, Szarvas
1975 – Vajda Péter Művelődési Központ, Szarvas
1976 – Művelődési Ház, Mohács – Úttörőház díszterme, Szarvas
1977 – Városi Művelődési Központ, Nyíregyháza
1978 – Jurisics-vár, Kőszeg
1981 – Vajda Péter Művelődési Központ, Szarvas
1986 – SZOT kamaragaléria, Hévíz.

Válogatott csoportos kiállítása:

1984 – V. Dunántúli Tárlat, Kaposvár.

Művei közgyűjteményekben:

Magyar Nemzeti Galéria, Budapest

Városi Gyűjtemény, Hévíz

Városi Gyűjtemény, Szigetvár