A régi Bánhegyes

A régi Bánhegyes alapítására a XV. század elején került sor, Maróthi János macsói bánnak köszönhetően. Maróthi János 1403-ban kapta jutalmul Zsigmond királytól a gyulai uradalmat, amit igen gyéren laktak, ezért telepeseket hívott a vidékre. Így került sor Bánhegyes alapítására, feltehetően 1420 körül. Bánhegyes nevében a „bán” szó az alapító Maróthi János rangjára utal. A „hegyes” szó pedig egyes feltételezések szerint egy kisebb halomra, vagy dombra utal. Zachariás Béla (egykori jegyzőnk) szerint a „hegyes” szó kaszálót jelentett, vagyis Bánhegyesen volt a bán kaszálója. A régi Bánhegyes területe a szántókkal, kaszálókkal együtt, magában foglalja a  mai Nagybánhegyes és Magyarbánhegyes területének jelentős részét. Azonban a régi Bánhegyes lakott területe - tehát maga a falu -, a mai Magyarbánhegyes területén feküdt. Ezt régészeti leletek is bizonyítják. A falu központja valószínűleg Laduver Kálmán és Tóth Miklós tanyái mellett lehetett.


Maróthi János pecsétje

A Maróthi család kihalása után Bánhegyes és vidéke a Hunyadiak birtokába került 1476-ban. Mátyás király édesanyjának, Szilágyi Erzsébetnek adományozta. Szilágyi Erzsébet halála után Mátyás király fia, Corvin János örökölte. Az első írásos feljegyzés, amely Bánhegyest megemlíti, 1510-ből való. Ekkor történt, hogy II. Ulászló király Brandenburgi György őrgrófnak adományozta a falut. 1514 –ben Dózsa György serege haladt át Bánhegyesen, útban Temesvár felé. A mohácsi csata után két évvel, 1528-ban lázadó rácok prédálták fel a vidéket, majd a rákövetkező évben, 1529-ben Bali bég serege szintén feldúlta a falut. Ekkor ugyanis nagy csapatmozgások mentek végbe török részről, mert ebben az évben ostromolták meg először a törökök Bécset.

Az ország három részre szakadása után Bánhegyest Erdélyhez csatolták. Az 1552-es török hadjáratot is megsínylette a falu, mert az Ahmed nagyvezír és Szokoli Mohamed által vezetett, Eger felé igyekvő török fősereg átvonult Bánhegyesen. A falu nagyságára utal, hogy az 1550-es évekből származó török adókönyvben összesen 64 ház szerepel. 1560-ban 69, 1563-ban 84 porta fizetett adót. Bánhegyes Gyula várának elestével kerül végleg török uralom alá 1566-ban. A török uralom alatt ez a terület kettős adóztatású volt, mert éjszakánként a volt magyar földbirtokos adószedői beszedték az adókat, épp úgy, mint a törökök nappal. Sőt, a falvaknak attól is kellett tartani, hogy a rosszul fizetett magyar végvárak katonái portyáik során kifosztják őket.

A XV. században alapított Bánhegyes sorsát a tizenötéves háború pecsételte meg, amely 1591 és 1606 között zajlott. 1596-ban török csapatok elpusztították Bánhegyest. A háború befejeztével visszatértek a lakosok, de amikor török kézre került Borosjenő vára 1658-ban, a régi Bánhegyes végleg elpusztult.